Ízelítő


A szabadalmazási eljárás buktatói


Útvesztő Ahhoz, hogy elkerüljük a szabadalmazás buktatóit, már előtte résen kell lennünk. Meg alatta. Meg utána is. Megpróbáltunk egy helyre gyűjteni néhány gyakoribb problémát, amelyről érdemes akár még egyszer beszélni. Biztos van olyan feltaláló, akinek ezek közül több nem is probléma, másoknak meg minden probléma. Ők tekintsenek el ebben a fejezetben a teljességtől.


Titkom az enyém!


feltárás Nem titkolózhatunk a szabadalmi ügyvivő előtt, ha valami kihagyható a szabadalmi leírásból, azt mondja meg ő. Az ügyvivőt a nem nyilvános információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli, erre törvény, eskü és a józan ész kötelezi. Ne várjuk ezen felül külön eszkábált nyilatkozatok aláírását. A szabadalmi leírásban teljesen „fel kell tárni” a bejelentést, hogy abból egy harmadik szakember is meg tudja valósítani a találmányt. A feltárás hiánya miatt később is megsemmisíthető egy szabadalom. Ritka, hogy van olyan know-how rész, amely kihagyható vagy torzítható anélkül, hogy ne veszélyeztessük az oltalmat. Ha mégis van ilyen, úgy azt az ügyvivővel beszéljük meg. Aki nagyon félti találmányát, az készíttessen először műnyilvántartásba vételt.

Hibás lépés, ha úgy véljük, hogy mi majd bejelentünk, aztán – ha muszáj – majd rendbe teszi a szabadalmi ügyvivő. A bejelentési nap után új műszaki információ már nem vihető be a leírásba, az átalakítás pedig általában nehezebb, mint egy új bejelentés elkészítése. Csak a költségeket növeljük, és az eljárást veszélyeztetjük egy gyors bejelentéssel. Útvesztő Rendkívüli esetekben, kivételesen sor kerülhet ilyen lépésre is, de ezt is a szabadalmi ügyvivő tegye, mert az elsőbbségi példány minősége nagyon fontos. Ebből kell majd a „rendes” anyag elkészítésével új bejelentést készíteni, és azt belső elsőbbség igénylésével továbbvinni. Nemzetközi viszonylatban jelentős többletköltséggel jár, ha a kivételes utat választjuk. Hibás lépés az is, ha az adatszolgáltatás túl bő lére van eresztve, sok rendszerezetlen dokumentumból áll, vagy nem a célnak megfelelő rajzot tartalmaz, hanem az általunk prospektusnak vagy gyártási rajznak szánt változatot. Ennek ellentéte sem szerencsés, amikor az adatszolgáltatás túl szűkszavú, nekünk csak az ötlet van meg, és a szabadalmi ügyvivőtől várjuk, hogy helyettünk találja fel a kiviteli példát.

Vigyázat, küszöb!


Vannak olyan gazdag feltalálók, akik azt hiszik, hogy ha külföldön csináltatják a szabadalmi leírást, akkor drágábban ugyan, de jobb munkát kapnak. Ebből csak az előző igaz, de az nagyon. A legmagasabb fokú szaktudás Magyarországon is megtalálható, és külföldön sem igaz, hogy sok pénzért feltétlen magas színvonalú munkát kapnak. Szerző csak mosolyogni tudott azon az ügyfélen, aki Angliában átíratta szabadalmi igénypontjait. Olyan igénypont-sorozatot kapott, amelyet csak Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és egy-két volt angol gyarmati országban fogadnak el (ún. omnibusz igénypont volt benne).

Nagy jelentőségű találmányoknál ne felejtsük el, hogy a PCT nem érvényes néhány országban (például Tajvan, Argentína), ezért ide – ügyvivőnk útján – közvetlen bejelentést kell tegyünk, ha oltalmat óhajtunk.

Vannak feltalálók, akik úgy vélik, hogy találmányukra „megveszik” a szabadalmat, mint régen a zsák krumplit. A szabadalmi ügyvivő pedig felviszi nekik az emeletre, majd ekkor fizetnek, persze, ha szép a krumpli. Ők tévedésben vannak. A szabadalom egy olyan jog, amelyet az illetékes hatóság engedélyez vizsgálat után. A befizetett hatósági díjak nem járnak vissza, ha elutasítják a szabadalmat, azok eljárási díjak, nem pedig egy vásárlás ellenértékei. Hasonló a helyzet a szabadalmi ügyvivővel is. Az ügyvivői iroda a Ptk. szerinti megbízásos jogviszonyban dolgozik, amely azt jelenti, hogy munkája után kapja az ellenértéket, nem pedig a munkája eredménye után. A házat építő vállalkozó, a krumplit szállító fuvaros vállalkozói jogviszonyban dolgoznak, nekik akkor jár a fizetség, ha felépül a ház, leszállítják a krumplit. Az ügyvédek, szabadalmi ügyvivők az ügyfél helyett járnak el (annak is idejébe telne), és akkor is jár a fizetésük, ha netán sikertelen az eljárásuk, például büntető ügyvéd esetén elítélik a vádlottat. A jogokat a hatóság adja, ezért a jog megadására egy megbízásban eljáró személy nem adhat garanciát, még ha sejti is az eredményt. Az ügyvivők díjaikat előre jogosultak elkérni, jobb erre is felkészülni, csak akkor adjunk ki megbízást, ha a forrás rendelkezésünkre áll. Akkor se lepődjünk meg, ha a szabadalmi ügyvivő az ügyfélre, tanácsadásra fordított időt felszámítja. Neki is csak 24 órája van, ha ebből ránk áldoz egy órát, az ugyanolyan munkavégzés, mintha más feladatot látna el. Ezek miatt is igyekezzünk olyan ügyvivőt találni, akiben megbízunk.

Ez a hajó elment. Jön másik?


feltárás A határidők – talán nem meglepő – fontosak. Be nem tartásuk következményekkel jár. E következmények egy része egyszerűen csak pénzbe kerül, sokszor azonban a hivatal egy határidő elmulasztásakor visszavontnak tekinti a szabadalmi bejelentést. Figyeljünk ezért oda azok betartására. Közzététel után nem jön másik hajó. Végleg lekésett határidő esetén nyilvánosságra jutott megoldásunkat soha többé nem jelenthetjük be – eredményesen – újra. Az eljárási határidőkről szabadalmi ügyvivőnk útján értesülhetünk.

A szabadalmaztatási eljárás – Magyarországon és a legtöbb közeli országban, beleértve az európai szabadalmi rendszert – kétlépcsős. Ez azt jelenti, hogy bejelentéskor csak a kutatást kérjük meg, és a kutatási jelentés közzététele után esedékes a szabadalmi vizsgálat megkérése. A vizsgálati szakaszban van lehetőség a szabadalmi leírás pontosítására, átdolgozására. Megjegyezzük, hogy az átdolgozás alatt, illetve a teljes szabadalmaztatási eljárás alatt új műszaki információ már nem vihető be az anyagba. A vizsgálat végén történik a szabadalom megadása. A fentiek miatt fontos határidő az érdemi vizsgálat megkérésének határideje. Ennek pontos napja a kutatási jelentés közzétételét követő hatodik hónap. Természetesen előbb is meg lehet kérni az érdemi vizsgálatot, amíg nem kérjük meg, addig tekintsük úgy, mintha a fiókban állna a szabadalmi bejelentésünk. A határidő elmulasztását meg tekinthetjük annak, mintha visszavontuk volna az egész szabadalmi bejelentést. Gyakorlott ügyvivő rövid ideig tud segíteni ilyen késedelmes esetekben is, de jobb ezzel nem élni.

Vannak olyan határidők, amelyeket nekünk kell számon tartani. Közzététel után az évi fenntartási díjat a bejelentési nap évfordulóján, előre kell megfizetni. Bár az ügyvivők többsége küld emlékeztetőt, az ismert és évenként ugyanazon a napon jelentkező határidő figyelése a szabadalmas feladata. A magyar Hivatal előtt van még díjmentes pótidőszak, de ennek letelte után már egynapos késés is 50 %-os pótdíjjal járhat, 6 hónap után pedig meg is szűnik az oltalom. Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt az esedékesség (évfordulót követő hónap utolsó napja) után rögtön jelentkezik az 50 % pótdíj. Utóbbi esetben az átutalás kiérkezésére is kell néhány napot számolni.

Kontárok és társaik


feltárás A hiszékenység vámszedői a feltalálókat sem kerülik el. Közzététellel nemzetközi adatbázisokba is bekerül találmányunk, nevünk, címünk. Innen már csak szoftver kérdése, hogy adatainkat kigyűjtsék egyes rosszhiszemű „szolgáltatók”, hogy aztán hivatalosnak látszó, hatósági iratokhoz megtévesztésig hasonló papírokon közzétételt, borsos árú (1500-2000 EUR) publikálást számlázzanak le a gyanútlan félnek. A büntető jog eszközeivel nem lehet fellépni ellenük, mert a halvány angol apró betűk között felismerhető, hogy csak szolgáltatást kínálnak. Egyébként abból is értéktelent.

Akinek van szabadalmi ügyvivője, nyilván nincs veszélyben, nemigen akad bolond, aki előbb fizet, és csak utána kérdez. Képviselő nélkül azonban bajba kerülhetünk. Jó tudni, hogy a hatóságok kizárólag a szabadalmi ügyvivő útján tartják a kapcsolatot az ügyféllel, ezért minden közvetlen megkeresést eleve gyanúval kezeljünk. A szabadalmi ügyvivő pedig az előírásoknak megfelelő, szabályos forint számlát ad.

Szabadalmi és védjegy ügyekben különösen óvakodnunk kell az internetes ügyeskedőktől is, mert nem könnyű felismerni őket. Linkmarketinggel, Google felé fizetett hirdetéssel sokszor az első helyen kínálják magukat. Látványosnak vélhető honlapjuk kizárólag ollóval készült a Wikipédia, a nemzeti hatóság és a gyakorlott szabadalmi irodák honlapjának felhasználásával. Általában középfokú iparjogvédelmi ismerettel és ügyvédi segédlettel dolgoznak. Felismerhetők arról, hogy cégnevükön túl személyes nevüket, arcukat nem adják tevékenységükhöz. Gyakorlott szabadalmi ügyvivőt nem látnak az ügyek.

Jó, ha tudjuk, hogy ügyfélképviseletre jogosult szabadalmi ügyvivő cégszerű körülmények között csak szabadalmi irodában (jelenleg 6 db ilyen cég van az országban) vagy szabadalmi iroda kft-ben (10 db) dolgozhat. A szabadalmi ügyvivők Etikai Szabályzata tiltja, hogy szabadalmi ügyvivő felhajtó, ügynök útján kapjon munkát. Tanácsadó cégek pedig nem jogosultak ilyen tevékenységre, nem rendelkeznek sem az előírt szakmai biztosítással, sem kamarai kontrollal, cégvezetésük nem tett a titoktartásra esküt. Nem tudhatjuk, hogy kire bízzuk védjeggyel kapcsolatos céginformációinkat, találmányunkkal kapcsolatos bizalmas fejlesztéseinket. És akkor a hozzáértésről még nem is beszéltünk.

Jó, jobb, legjobb?


feltárás Szabadalmazás esetén 20 évre alapozzuk meg találmányunk sorsát. Nem mindegy, hogy ha egy multinak felajánljuk megvételre, akkor az csak mosolyog a hátunk mögött, vagy netán megveszi a licencet. Nagyon sok múlik ezért a szabadalmi ügyvivőn. Csak a legjobb lehet elég jó. E téren óvakodjunk a munkanélküli szakértőktől, egykori elbírálóktól, nyugdíjas feltalálóktól és egyesületeiktől. Csak aktív szabadalmi ügyvivőtől remélhetünk naprakész információt és nemzetközileg kompatibilis szabadalmi dokumentációt. Hogy ezért kétszer annyit kell fizetni? Igen, legalább annyit! A nemzetközileg versenyképes munkát meg kell fizetni, de ez még mindig kevesebb, mintha külföldön vennénk igénybe hasonló szolgáltatást. Az igazán költséges azonban az, amikor egy elrontott magyar bejelentést kell külföldön folytatni, vagy ha licencvétel helyett egyszerűen megkerülik szabadalmunkat.

Külföldi keverem-kavarom


Apropó megkerülés. Külföldi szabadalmazás során a legtöbb ország megköveteli a helyi szabadalmi ügyvivői képviseletet. A nagyobb szabadalmi irodáknak van minden országban partnerirodájuk. A jog szerint a magyar ügyvivő ilyenkor csak a kiválasztásért felel, a meghatalmazást közvetlenül az ügyfél adja ki a külföldi iroda felé. A külföldi irodák a kapcsolatot kizárólag a magyar irodán keresztül tartják az ügyféllel. Általában sem divat, hogy közvetlenül elvállaljanak külföldi laikus ügyféltől ügyet, hiszen idegen nyelven senki sem magyaráz szívesen alap dolgokat. Az ügyvivő irodák fél szavakból is megértik egymást, és a magyar ügyvivő mondja el a részleteket az ügyfélnek. Ez díjmegtakarítást is jelent egyben. A képviseleti kapcsolat általában kölcsönös. Az ügyfél kizárólag magyar számlát kap, magyar irodától. A számla általában egy összegben tartalmazza a külföldi képviselő díját, a magyar ügyvivő munkadíját, jutalékát. Ez utóbbi többnyire kevesebb, mint ami kedvezményt kap a magyar fél, ezért, ha az ügyfél közvetlenül utazna ki, és kint keresne ügyvivőt, az feltehetőleg drágább lenne.

Nagyon ritkán előfordul, hogy a feltaláló úgy véli, a bejelentés után már nincs szüksége magyar szabadalmi ügyvivőre, és megkísérli rövidre zárni a kapcsolatot. Ez több okból is hibás lépés. Továbbra is szükséges, hogy magyar értelmezésen keresztül kapja a feltaláló az információt, illetve, hogy a külföldi fél is szakszerű viszontválaszt kapjon. Legfeljebb e munkadíjat tudná megtakarítani, a többi díja inkább magasabb lenne. Nagyobb gondot okoz, hogy a kialakult nemzetközi gyakorlat szerint ilyenkor a partneriroda azonnal jelzi ezt a tényt magyar partnerének, és eldöntik, hogy nyelnek-e egyet, vagy mindketten felmondják a képviseletet. Utóbbi esetben a találmánynak általában annyi, mert a feltaláló vagy képtelen más képviselőt találni, vagy a képviseletváltás díja, az anyagok újratanulmányozásának díja, esetleg egy közelgő határidő lehetetlenné teszi az eljárás folytatását.

Előbb belbecs, aztán külcsín


feltárás Termékek, eszközök esetén nagyon jó, ha gondolunk a külső kialakítás védelmére is. Ezt a védelmet hívjuk formatervezési mintaoltalomnak, ha nem is látott soha formatervezőt. Fontos, hogy a külső védelmet egységben kezeljük a belső műszaki megoldás védelmével, és egy kézben legyen mindkét oltalomszerzés bonyolítása. Bizonyos esetekben újdonságrontó lehet egy ügyetlen ügyintézés.

„Hülyeezahivatal?”


Sok feltaláló megijed a hivatal határozatától, kutatási jelentésétől. Nem értik, hogy miért hoz fel a hivatal olyan iratokat, amiknek semmi köze sincs találmányukhoz. Néha a hivatali szóhasználat is félelmet kelt bennük.

feltárás Ne ijedjünk meg, mert nem eszik olyan forrón a kását! A hivatal a feltalálói tevékenységet is vizsgálja. Ennek kapcsán más – persze nem túl távoli – területről is felhozhatnak dokumentumot, ha egy szakembertől elvárható annak ismerete. Két különböző műszaki információ ismeretében lehet, hogy nem is olyan hatalmas újdonság találmányunk. Ilyenkor a szabadalmi ügyvivő feladata, hogy megpróbálja meggyőzni az elbírálót arról, hogy találmányunk mégis feltalálói tevékenységen alapul. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az elbíráló egyszerűen téved, hiszen a kutatásnál még nem mélyed el túlzottan a talált iratokban. Nem kell megijednünk a szövegezésen, hogy ilyen és olyan paragrafusoknak nem felel meg találmányunk. Ez nem a feltaláló vagy az ügyvivő hibája, egyszerűen következmény, hiszen ha például van olyan irat, amely kérdésessé teszi a feltalálói tevékenységet, akkor a találmány már emiatt nem felel meg a vonatkozó paragrafusnak. Amúgy egyetlen hivatal sem jogosult egy találmányt elutasítani, anélkül, hogy előtte ne adjon lehetőséget a feltalálónak – az elutasítási indokok tekintetében – álláspontja kifejtésére. Ez is szabadalmi ügyvivői feladat, ráadásul díja sokszor nem kevesebb, mint egy új leírás készítéséé.

Babérján ülhet a győztes?


feltárás Egy jog akkor ér valamit, ha be is lehet tartatni. A szabadalom adta kizárólagos jog örömhír, de – lássuk be – elsősorban a mi érdekünk. Ez ügyben nem várhatjuk az államtól vagy bárki mástól, hogy helyettünk ügyeljen jogainkra. Az ellenünk elkövetett jogsértést nekünk kell figyelni, ha ilyet észleltünk, nekünk kell jelezni. Szabadalmi ügyvivő ebben is tud segíteni. Védjegyeknél különösen fontos a piac monitorozása, nem tűnik-e fel hasonló név területünkön. Szabadalmi ügyekben a helyzet még bonyolultabb, hiszen adott esetben összetett, bonyolult termékekről, berendezésekről, technológiákról van szó. Célszerű, ha a védelmünk a szabadalmon túl ki van egészítve formatervezési oltalommal (ennek esetleges bitorlása könnyen felismerhető) és védjegyoltalommal. Jogaink figyelését kérhetjük a NAV-tól (a még meglévő határállomásokon történő vámfigyelés keretében), illetve az EU határain is kezdeményezhetünk vámfigyelést. Folyamatosan monitoroznunk kell az internetet, nem tűnik-e fel bitorló termék. A jogsértések többsége a polgári jog keretei közé tartozik, ezért ezeket nekünk kell dokumentálni, hitelt érdemlően (mert különben letagadják) bizonyítani. A nemzetközi cégek egyöntetű véleménye szerint csak a zéró tolerancia célravezető.